Nacionalizmus = Törzsizmus

A civilizált, modern, fejlett Európa közepén sokan tekintünk az afrikai kontinensen élő fekete emberekre egy kulturálisan felsőbbrendű nézőpontból. Igen, az európai emberek egy része úgy gondolja, a testfestett, tűz körül transzállapotig ugráló afrikai fekete emberek, törzsek primitivebb kulturával rendelkeznek, mint mi, európai emberek.

Aztán ezek a felsőbbrendű európai sorstársaink adnak egy kis pénzt a nőjük születésnapjára, arra bíztatva őket, hogy varrassanak be a mellbőrük alá egy szilikonzselével töltött műanyag zacskót. Sok civilizált sorstársunk, aki a fekete emberek törzsi testfestéseit primitívnek tartja, inkább a sokkal modernebb, civilizáltabb, bőr alá fecskendezett tetoválásokkal festi meg bőrét. Kulturáltságukról tanubizonyságot téve sokan a távolkeleti svasztika szimbólumát fecskendeztetik be festék formájában a bőrük alá.



És a rendkívűl kifinomult, felsőbbrendű európai fajunk magasabbrendű kulturájának bizonyítékaként időről-időre hatalmas törzsi harcokat rendez. Az egész világ rajtunk röhög és szánakozik egyszerre, amikor a különböző nyelvű törzsek egymásnak esnek, vagy még szánalmasabb talán, amikor bizonyos földrajzi területek képzeletbeli, törzsek által meghatározott határain (törzsi nyelven: "országhatárok") belül esnek egymásnak a különböző törzsek, olyan okokból kifolyólag, hogy csíkos, piros, trikolor, vagy valamiféle más szimbólum legyen kitűzve az elkövetkezendő pár évre a házak falára.

Felsőbbrendű európai kulturánk bizonyítéka a törzsi háborúkon túl az a kifinomult módszer, ahogy a férfiak különböző gépeket tologatva-huzogatva minél nagyobbra pumpálják izmaikat, hogy eképpen ijesszék el a többi hímet a nőstényeik közeléből. A legizmosabbra pumpált izmú példányok hatalmas, csillogó fémekkel és ötvözetekkel díszítik testüket, és bár a fehér bőrszínt általában felsőbbrendűnek tartják, mégis, a bőrráktól sem visszariadva, mindent megtesznek azért, még télvíz idején is, hogy erős mesterséges fénnyel bőrüket addig ingereljék, amíg az védekezésképpen be nem barnul.

 Felsőbbrendű fehér európai sorstársaink továbbá előszeretettel szeretik hangoztatni, hogy egy láthatatlan, még náluk is felsőbbrendű lény létezésében hisznek, és ezt a hitüket előszeretettel kényszerítik rá, ha kell, erővel is másokra. Igaz, a felsőbbrendű láthatatlan lény által választott állitólagos ősi nép még élő leszármazottait ugyanakkor előszeretettel gyilkolják halomra, amikor csak alkalmuk adódik rá. Magyarországon a legmagyarabb, legfelsőbbrendűbb példányok előszeretettel használják a latin abc helyett a rovásírást, és közben egyidejűleg képesek hinni a felsőbbrendű láthatatlan lény igazságában, holott tudvalévő, hogy ez utóbbi hitrendszert köztünk elterjesztő Szent István urunk bizony nem finomkodott azokkal a rovásírásos pogányokkal és sámánjaikkal, akik nem látták be, hogy Európában a láthatatlan felsőbbrendű teremtő az egyetlen létező Isten.

A nacionalizmus törzsiség. Az európai országok közötti ellentétek törzsi ellentétek. A II. világháború az utóbbi évszázad legnagyobb törzsi viszálya volt.

Felnőttünk már? Kétséges. De reméljük, hogy mindannyiunk nyugalmának érdekében legalább vezetőink felnőttek már annyira, hogy kordában képesek tartani a társadalmainkban lakozó izompumpáló, mellbőr alá zacskókat bevarrató, zászlólobogtató, barbárságukra büszke, nem egyszer egyenruhában masírozó, nacionalista-törzsi ember-állatok fel-feltörő tudatlan, ostoba, teheteten, értetlen és értelmetlen gurgulázó dühét.