Az SMS Szent István és Siegfried Popper emlékére

Siegfried Popper (1848 Január 5. - 1933 Április 19.) Joachim Popper ószeres (Galanteriewarenhandler) és Anna Schulhof fiaként született Prágában. A Nikolander Reáliskola (Műszaki Iskola) után egy évre felvették a Prágai Műszaki Egyetemre. 3 év elteltével gépészmérnökként diplomázott a Karlsruhe Egyetemen. További 3 évet különböző mérnöki munkákkal töltött Prágában mielőtt 1869 december 1-én műszaki rajzolóként csatlakozott az Osztrák-Magyar Haditengerészethez. Hamarosan Generalingenieur rangig emelkedett (Admirális), ez a rang kifejezetten számára lett előkészítve, 1904. április 30.-án nyerte el. Az 1907. április 1.-i nyugdíjazásáig a haditengerészet összes hajójának tervezéséért ő volt a felelős. 

Tiszteletbeli Doktorátus címet kapott a Bécsi Egyetemtől 1916-ban, amelyet visszaadott 1930-ban, amikor az egyetem bevezette a "Numerus Clausust" (Első Zsidótörvényt). Több doktorátusi címét is visszaadta Berlinnek amikor a nácik hatalomhoz jutottak.

II. Vilmos Német császár felajánlott neki egy páholyt a Tengeri Tervezők Charlottenburg-i székhelyén, de Siegfried visszautasította az ajánlatot. 

Nyugdíjazását követően, megromlott látása dacára rengeteg időt áldozott héber irodalom németre fordítására, valamint a héber Ótestamentum Szankszritra fordítására. 

Süketsége miatt elütötte egy vonat Prágában, és néhány nap múlva elhalálozott, 1933 április 19.-én.

A következő hajók tervei fűződnek a nevéhez: 

"Panther", "Leopard, "Tiger" cirkálók, "Mária Terézia", "III. Károly", "Szent György" fegyveres cirkálók, valamint a "Bécs", "Monarchia", "Budapest", "Habsburg", "Árpád", "Babenberg", "Erzhezog Károly" és "Erzhezog Friedrich" fegyveres csatahajók. Az utóbbi 9 a saját tervei alapján készült.

Nevéhez fűződik továbbá az "SMS Szent István" csatahajó tervezése is. Az SMS Szent István első - és egyben utolsó - bevetése 1918. június 9.-én éjjel történt, amikor egy kötelék tagjaként futott ki azzal a céllal, hogy feltörjék az Otrantói-szorosban lévő tengerzárat. Másnap, június 15.-én hajnalban Luigi Rizzo korvettkapitány, a MAS-15 parancsnoka észrevette a Szent Istvánt, és úgy döntött, hogy megtámadja a csatahajókat. 500 méterről kilőtte a Szent Istvánra mindkét torpedóját. A torpedók a jobb oldali első és második kazánházat találták el, valamint átszakították a válaszfalat is. A lék a vízvonal alatt 5 méterrel volt, így a hajó azonnal 10 fokban megdőlt. A dőlés mértékét sikerült 7 fokra csökkenteni. A hajó sebessége csökkent és a part felé vette az irányt. Kísérője, a Tegetthof megpróbálta elvontatni, de a vontatókötél elszakadt. Egyre több víz került be a hajótestbe. A hajó 6 óra 5 perckor felborult, majd 7 perc múlva elsüllyedt. 

Köszönhetően annak, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészeténél követelmény volt, hogy a tengerészek tudjanak úszni, a hajó 1087 főnyi legénységéből mindössze 85 matróz és 4 tiszt vesztette életét.

A Szent István egyike azon kevés hajóknak, melyeknek elsüllyesztését filmre vették.

A tiszavirág életű SMS Szent István gyors süllyedése: az Osztrák-Magyar tengeri nagyhatalmi törekvések alkonya


A Szent István búvárexpedíció


Források:

• Wikipedia
  
• Jewish Encyclopedia